Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eljegyzés (1984. aug 26.)

2009.04.17


         Tegnap volt Peet és Marianne eljegyzése.
         Ebédidőre érkeztünk Mariannékhoz. Peet saját kocsijával, Grethyék a taxival mentek. Mi a Ladával és Chakka is hozzánk ült be.
         Szépen megterített, hosszú asztal köré ültunk, az egyik soron mi foglaltunk helyet, a másikon Marianne rokonsága.
         Peetnek hagyományos módon kellett megkérnie Marianne kezét, amin Peetet ismerve kuncogtam magamban. Olyan volt, mint egy regényhős. Miután elhangzott az igen, felhúzta Marianne ujjára a gyűrűt, ő meg egy aranynyakláncot kapott.
         A hangulat eleinte nyomasztó volt, senki nem tudta mit szóljon, csak ettünk és ettünk, azt hiszem, unokatestvérek voltak a felszolgálók. Egyszercsak Greg, aki mindig feltalálja magát, mondott valami poénosat, na erre felélénkült a társaság.
         Kis idő múlva megfájdult a fejem. Mamus kitolt a teraszra, ahol a hűvös levegőtől jobban lettem.
         Odabentről nevetgélést hallottam, s azon töprengtem, vajon én miért nem tudok közéjük tartozni.
         Késő délután papus haza akart indulni valamilyen focimeccs miatt, de marasztalták, s a férfiak együtt nézték meg a közvetítést Marianne-éknál a tévében. Közben iszogattak, amitől még hangosabbak lettek. Peet ledőlt egy kanapéra aludni.
         Besötétedett. A gyerekek az udvaron játszottak. Mamus a meccs után sürgetni kezdte az indulást, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, elkezdte a kocsimat hátrafelé lehúzni a sok lépcsőn az udvarra. Papus meghallotta a zörejt, és rászólt erélyesen Gregre, miért nem segít.   Gregnek se kellett több. Ő mamussal kezdett kiabálni, hogy miért nem tud szólni. Míg ők kiabáltak egymással, én remegtem a félelemtől.
         A hazaút szörnyű volt. Papus minden gödörbe belehajtott, eltévedtünk és majdnem összeütköztünk egy busszal. A kormány helyett a fejét fogta, oda se mertem nézni. Aztán furcsa dolog történt velem. Hirtelen azt akartam, hogy történjen valami, és legyen vége mindennek, mindennek.
         De nem lett vége semminek. Megint itt ülök a teraszon, amint szoktam, és tudom, hogy ez még hosszú ideig így lesz.
        Grethyék eljegyzését nálunk tartották. Nem volt lánykérés, csak egy ebéd, és nem volt mulatozás. Mégsem emlékezem szívesen arra a napra.

1984. aug 26.