Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új év, régi gondolatok (1983. jan. 11.)

2009.03.26

        Az új esztendő úgy kőszöntött be, mint egy angyal, aki eldobta a terhekkel megrakott zsákját, és azt suttogta,: mostantól minden megváltozik. Tudom biztosan, mennyire nem így lesz. Á jövőben is szorítani fognak a falak, csak az ablak előtti almafa nyújt nagyon csekély rálátást a természetre, asztalomon a papírkötegek a Ciprusi helyzetet akarják feltárni előttem, mamus süt, főz, takarít és a tyúkokhoz szaladgál, papus ujjai közt csonkig ég a cigi, Edithet próbálom megmenteni a bukástól és Grethyék velünk töltik a vasárnapokat. Fordult az év, de nem a világ.
         Szilveszterkor egyedül tévéztem, és hallgattam az utcáról a trombitázó óév búcsúztatókat. Szerettem volna köztük lenni vidáman, végigvonulni velük a falun, és lelkesedni, magam se tudom, miért.
Az év első napját Grethyék velünk töltötték. Délelőtt megnéztük a tévében az újévi koncertet, amin Grethy a gyerekekkel táncra perdült, egyik szobából a másikba keringőztek, mint minden január elsején, majd ünnepi asztalhoz ült a család, kivéve engem, akinek a szobába hozzák a kaját. Az asztal körül élénk ceszélgetés folyt, én csak hallgattam, hallgattam, és magamban helyeseltem vagy bíráltam. A január elsejék is kitartóan ismétlik önmagukat.
Aztán minden visszatér a régi kerékvágásba.
         Didergek, ha mamus takarítani megy, várom, hogy felmelegedjen a szoba, a kezeimet az asztali lámpához teszem amióta nincs arcpirító kályhánk, és várom a derengést. Amint világosodik, megjelennek a párkányon a madarak, megszokták, hogy ott várja őket a fíncsi szalonna, amin jókat lehet veszekedni. Csakhogy... Amíg be nem melegszik a szoba, semmi esetre se nyitok ablakot. Mégis jönnek, aztán kicsit csalódva elrepülnek, de később visszanéznek. Szeretnék madár lenni!
Szeretnék ablakokon szalonnát keresni, szabadon ugrálni ágról ágra, és repülni, repülni, repülni, a hatalmas, kék ég alatt reeeeeepüüüüüülniiiii!

1983. jan. 11.