Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyógyulás (2009. ápr. 24)

2009.04.24

        Marianne-tól tudom, hogy Peetnek nem kell sugárkezelést kapnia. Jelenleg gyógyultnak tekinthető. Azonban a teljes gyógyulást az orvosok akkor mondják ki, ha 5 évig nem keletkezik újabb tumor a szervezetében. Addig ellenőrző vizsgálatokra kell majd járnia, eleinte sűrűbben, aztán ritkábban.
         Peetet Grethy vitte haza a kórházból tegnap. Marianne a lelkére kötötte, hogy ne árulja el a puhatolózó faggatásokra, mennyi pénzt adtak az orvosnak. Peet elég naív, nem tudom, megbirkózik-e a kitérő válaszadással.
         A családban nagy az öröm most, hogy Peet ennyivel megúszta, és én is megkönnyebbültem.
         Közben zajlik az én életem is, nem a legnagyobb nyugalomban.
         Gigi egyre határozottabb a kiköltözésben. Nemcsak a munkahelyi trehányságot viseli nehezen, hanem a közelben kilátásba helyezett hatalmas építkezést is. Állítólag újabb házakat kell jövő márciusig főlhúzni és átadni használatra. Nekünk ez további kopácsolást, ordibálást jelent, nem beszélve a malterkeverő reggeltől estig való zúgásáról. Tegnapelőtt pl. még este 11-kor is a gázcsövek összekötésén dolgoztak, iszonyú zajjal, ami többszöröse volt a fölöttünk működő szövöde csattogásának. S mindez a szobánk mellett, a hangszigetelés meg egyenlő a nullával. Gyanítjuk, hogy ahol lehet ott igyekeznek spórolni, amit a hangszigetelés elhagyásával tudnak a legkönnyebben megtenni.
         Gigi azzal számol, hogy egy- két hónapon belül találunk lakást és elhagyhatjuk az intézetet, szerintem ez túlzás, sőt lehetetlen, ha a munkámat elveszik. Meg sem tudnánk élni nélküle.
         Kételkedem abban  is, hogy piaci áron sikerül-e eladnom a kuckómat a házban.
         Most az a 28 éves lány lakja, aki szénmonoxidmérgezést kapott 13 éves korában. Amikor a mamája elmesélte a történetet, nagyon beleborzongtam.
         Hárman voltak/vannak testvérek. A gyerekek anno, azon a bizonyos estén elég csintalanok voltak. A helyzetet a mamájuk úgy akarta megoldani, hogy fürdeni küldte őket. A kislány ugrott fel és rohant be a fürdőszobába. A szülők egy idő után arra lettek figyelmesek, hogy nem folyik a csapból a víz. Vajon miért? Utána akartak nézni és megpróbálták kinyitni az ajtót. Alig tudták benyomni, mert a kislány éppen előtte esett össze. Amikor végre bejutottak, a lány már merevgörcsben volt.
         Hat hónapig feküdt kómában, és az agya maradandó károsodást szenvedett.
         A tragédiát az apa feledékenysége okozta.
         Úgy tudom, a fürdőszobát újították fel egy szakemberrel, aki a munkája végén valamilyen szellőzést akadályozó korongott készült kivágni a bojlernél. Az apa azt mondta, ennyit ő is meg tud csinálni, és elküldte a szerelőt. Csakhogy az apa megfeledkezett a dologról. Így történt meg, hogy a szénmonoxid visszaáramlott a fürdőbe, amint a kislány maga után becsukta az ajtót.
         Most a tekintete kifejezéstelen, beszélni nem tud, csak nevetgél ok nélkül és fáradhatatlanul toporog.
         Az ő szülei álltak elő több mint egy éve, hogy megvásárolnák a kuckómat, végleges helyet biztosítva a lányuknak.
         Az anyáról időközben kiderült, hogy vagyongyarapítás címén különféle ügyletekbe fekteti be a pénzét. Gyanusnak tartom ezeket a vállalkozásokat, ezért kérdéses, ki tudja-e fizetni a kuckóm árát.
         A következő hetekben mindenre fény derül.



2009. ápr. 24.