Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit tehetnék érted? (2009. márc. 28.)

2009.03.28

        Marianne és Peet megkért, hogy senkinek se szóljak a szomorú helyzetről. Tökéletesen megértem őket. A családban mindig mindenki titkolózik, ami szerintem őszíntétlenséghez vezet. Megértem őket más okból is. Ha valaki súlyos beteg lesz, könnyen prédájává válik a plegykás emberek álságos fölényének. Nekem is sokszor nyelvemen van a szó, nem az elújságolás örömmámora miatt, hanem azért, mert folyamatosan kínoz a történet feldolgozása. Mivel ígéretem kötelez, magamba fojtom a megválaszolhatatlan kérdéseket, amelyek majd' szétfeszítenek. Nem tudok másra gondolni, csak Peetre. Élete során oly sok borzalmon ment át, balesetek, munkanélküliség, hogy már igazán belemerülhetne a nyugalom tengerébe. De nem.
         Kb. egy hónapja hívott fel Marianne, kérve, ha tudok, segítsek. Peet szájában, a nyelve alatt egy csomó nőtt, amit nagyon fájlal. Felhívtam a fogorvosomat és megkértem, nézze meg. Beleegyezett majd időpontot egyeztettek telefonon. Peet és Marianne 23-án mentek vizsgálatra. Orvosom, akivel tökéletesen meg vagyok elégedve, 5 perc alatt letudta Peetet, és közölte vele, hogy nem kecsegteti semmi jóval. Viszont beajánlotta őt egy szájsebész barátjához, akivel megbeszélte, hogy másnap fogadja Peetet. Ezt akkor tudtam meg, amikor a fogászom felhívott, ugyanis Peet számát elfelejtette elkérni. Azonnal telefonáltam Peetnek, aki Marianne-nal épp buszon ült már a hazaúton.
- Holnap vár fél kettőre a szájsebész - mondtam neki, mire ő közölte, hogy másnap dolgozik, de megpróbál a kollégákkal cserélni. Így is lett. Másnap beutazott a nagyvárosba ismét és felkereste az ajánlott szájsebész szakorvost.
         Peet elég érzékeny, mindig is az volt. Kérdezni nem mer, csak aláveti magát a vizsgálatoknak.
         A szájsebész szövetmintát vett tőle és ő se kecsegtette semmi jóval. Amikor kilépett a rendelőből, majdnem összeesett. Szerencsére addigra odaért Marianne mamája, ő segített Peetnek hazautazni.  Mindezt este tudtam meg, amikor Peet rám csörgött. Szegénynek erős fájdalmai voltak és alig bírt beszélni. Mondtam, vegyen be fájdalomcsillapítót, de köztudottan gyógyszerellenes, és nem hallgatott rám. Azt követően naponta hívott, úgy éreztem, fél és biztatást vár. Próbáltam lelket önteni belé, mégis megkérdezte váratlanul, elmegyek-e a temetésére. Kijöttek a könnyeim. Jó, hogy nem látta.
         A szövettan eredményét szerdán fogják ismertetni vele, de sajnos, az orvosok reakciója nem biztató.
         Én hétfőn megyek fogászatra, ha tudom, megpróbálom kifaggatni az orvosomat. Peet este biztos várja majd tőlem az információkat.
         Jaj, Peet, ha tudnád, mennyire szorítok érted! Nem akarom, hogy beteg legyél! Még csak 49 vagy! Miért dohányzol? Mi lesz veled?
         Mamus és Grethy semmit se sejt. Mamus csak arra gondol nagy magányában, hogy súlyos beteg, s lám a fia betegebb.
         Félek. Fogalmam sincs, hogy kell bánni daganatos betegekkel. Mit szabad mondani és mit nem. Plusz erőre van szükségem és temérdek hitre, hogy Peet meggyógyul.

2009. márc. 28.