Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Peetet megműtötték (2009. ápr. 16.)

2009.04.16

           Ma reggel 9-kor megoperálták Peetet.
          Egész nap az estét vártam, hogy Marianne-tól megtudjam a részleteket.
         Marianne-nal tegnap este is beszéltünk egymással. Akkor elmondta, hogy a kórházba menet majd' megszakadt a szíve. Peet remegett a félelemtől, úgy látta, a könnyeivel küszködik. Beérve kicsit megnyugodott, vagy az események gyűrűzése miatt nem volt ideje a félelmeit forgatni a fejében. Három ágyas kórterembe került, ahol az egyik szobatársa ezt mondta neki.
-        Te legalább megmenthető vagy, de én már nem. Hiába rendeltek be kezelésre, nem jöttem, azt hittem, elmúlik a tumor magától. Nekem áttétem van. 34 éves vagyok.
         Amikor ezt Marianne elmesélte, két dolog jutott az eszembe. Egyik, hogy a menthetetlenséget miért közlik az orvosok a beteggel. Nem vagyok ellene az egyenességnek, de Peet teljesen összeomlana, ha elvesztené a gyógyulási reményeket. Ez volt a másik gondolatom.
         Amíg Peet Rappyvel körülnézett más emeleten is, Maríanne szóba elegyedett a betegekkel. Próbált érdeklődni a látogatási feltételekről meg egyebekről.
        Ebéd után megtudták, hogy a műtétre másnap kerül sor, de együtt maradtak, amíg lehetett.
        Este Peet kétszer hívta Mariannet, nagyon félt. Ma reggel korán is hazatelefonált kétszer.
        Kilenckor vitték be a műtőbe. Elaltatták. Nagyon rettegett az altatástól, tudom, mert pár napja említette.
        Marianne Rappyvel három körül ért be a kórházba. Belépve az ajtón, megijedt. Peet ágya üres volt. Közben kiderült, hogy megfigyelés alatt tartották a nővérszoba mellett.
        Peet még aludt, amikor beértek a kórházba... A nővér azt mondta, estig fel sem ébred, de nem így lett. Negyed óra múlva kinyitotta a szemét.
        Ezért drukkoltam. Hogy Marianne mellette legyen, ha eszmél.
        Peet később fölült picit, de látszott rajta, mennyire meggyötört. Beszélni nem tud, és fájdalmai vannak.
        Marianne megdöbbenésére negyed óra múlva váratlanul betoppant Grethy. Kiakadt rajta rendesen.
        Grethyben nincs eg szemernyi tapintat sem. Mestere a hirtelen megjelenésnek, amit valójában nem lehet kezelni.
        Velem is eljátszotta már jó párszor a semmiből előtoppanós játékot. Ha nem talált a "helyemen", megsértődött és nem szólt hozzám.
        Most kész előny, hogy haragszik rám, nem állít be sehogy, nem kell figyelnem, mikor esedékes a látogatása. Gigi ennek örül a legjobban. Őt is többször cikizte vagy cinikus megjegyzésekkel ostromolta, ettől jelenleg meg vagyunk kímélve.
        Kicsinyes dolgokról írok, tudom, most Peet élete a fontos és nem a torzsalkodások. Rendre kell utasítanom magamat.
        Szóval Peet...
        Marianne szeretett volna egyedül maradni vele, vagyis hármasban, mert Rappy is elkísérte, de Grethy nem tágított mellőlük. Együtt kellett elhagyniuk a kórtermet nővéri kérésre.
        Mariann úgy látja, Peetre nagyon figyelnek. Életfunkciókat mérő gépeket kapcsoltak rá, az egyik pl. automatikusan 20 percenként méri a vérnyomását.
        Rettenetesen sajnálom Peetet. Mi foroghat a fejében? Mennyire érzi magát biztonságban? Táplál-e magában valódi reményeket?
        Mikor fogom először hallani a hangját? Valóban megmentették az életét?
        Gondolok rád Peet! Gondolok mindazokra, akik hasonló betegségben szenvednek. Vannak köröttem most néhányan.
        Ami még a naphoz tartozik:
        Gigi felkeresett egy ingatlanost, aki végül nem vállalta az ügyünket a rendezetlen jogi háttér miatt. Ennek ellenére tervezget, tele van rossz érzésekkel az intézettel szemben.      Megértem őt, bennem is csak azért van némi megalkuvás, mert sok újat senki sem tud mutatni alapítványi csalásokról. A tapasztalatok tanítanak.
        Az egy millió euro átadását tegnap ünnepelték meg. Már beszámolt róla a rádió, s úgy tudom, a tévé is.
        A szemem fájdogál, ez a téli hagyatékom.
        Holnap Gigivel elmegyünk a Zorán koncertre. Sokat filóztam, helyes-e Peet miatt, de hiszen nem segítenék rajta, ha visszamondanám a jegyeket. Megígértem Marianne-nak, hogy a színházból föl fogóm őt hívni. Úgy érzem, szüksége van lelki segítségre. Én csak ennyit tudok nyújtani. Bár tehetnék többet is!

2009. ápr. 16.