Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Változás

2009.01.29


Változás

 

 

Néztem az ablakot, szürke volt és zokogott.
A könyörgés rajta hangosan kopogott.
A függöny megrezdült, a virág remegett,
S egy eltévedt szellõ fáradtan nevetett.

Ott van a ház, a füstös és a rozoga.
Az udvarán kutya, az ólnál meg pocsolya.
A farakás széthullt, a gallyak csak vitáztak,
Az álmatag ködben madarak cikáztak.

Vártam egy pillanatot, izzott, de jégbe fagyott.
Vártam egy könnyû hangot, libbent, de görcsbe hajlott.
Vártam jó szót, szikrát és szivárványt,
Az eső elmosta, pulzált a kívánság.

Miért van sok képzelet, mindig csak újuló?
Miért a szenvedély, a kudarcban elbukó?
Miért az ámulat, ha hajol a kétségnek?
S a titkolt hangulat, mely nem örül szépségnek?

Az ablakra varázs jött, félszeg, de őszinte.
A remény megjelent, s ráült a kőszirtre.
Az emberre gondoltam, mint legnagyobb csodára,
S a függönyre fölmászott egy picinyke bogárka.

 

 

Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

utálok címet adni ( tudom, hogy tudod:)

(anyatka, 2009.01.31 20:51)

Mennyi kép, mennyi gondolat. Örülök, hogy elolvashattam.)))))) Nem kell mondanom, kedvenc:)